Évelők vízigénye

Az évelő növények csoportjába rengeteg faj tartozik. A származási helyükből adódó igényeik éppen ezért nagyon változatosak.

Nézzük is a vízigényüket:

A szárazságtűrő, sivatagi származású növények kevés öntözéssel vagy akár öntözés nélkül is díszítenek, mind virágjukkal – mind lombjukkal. Ezeknek a növényeknek karógyökerük van, mely a földben mélyre hatolva elegendő nedvességet képessek felvenni maguknak, s kevesebbet is párologtatnak leveleiken. Ültethetjük kőedénybe, zöldtetőkre, sírokra vagy térkőburkolatok fugáiba.

Ilyen növények például a varjúháj (Sadum-ok), a levendula (Lavandula angustifolia), a kövirózsa (Sempervivum tectorum), a nyuszifül (Stachys byzantina) a cipruska (Santolina sp.), valamint a deres csenkesz (Festuca glauca) is. Ezekkel ellentétben a következő csoport növényei csak akkor mutatnak teljesdíszítőértéket, ha fejlődésüket vízpótlással segítjük elő. Ezen növények gyökere 25-35 cm-es rétegben helyeszkednek el a talajfelszín alatt.

Ezeket érdemes ritkábban, de nagy vízmennyiséggel öntözni, átnedvesítve ezzel a gyökérzónát. Ide sorolható például a pázsitviola (Aubrieta x hybrida), a bőrlevél (Bergenia sp.), a krizantémok (Dendranthema sp.), pünkösdi- és bazsarózsa (Peonia sp.) és a díszfüvek többsége (Miscantus sp., Pennisetum sp., Arundo donax). A legvízigényesebb fajok a vízpartokról, vízmedrekből és a mocsaras területekről származnak. -> Ebből adódóan folyamatos talajvizet, bőséges öntözést igényelnek. Ilyen például a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a réti füzény (Lythrum salicaria) , a tavirózsa (Nymphaea x hybrida), és a mocsári hibiszkusz (Hibiscus moscheatos). Továbbá ide tartoznak a vízpartimitáló növények is, melyek hasonlítanak a mocsári, vizi fajokhoz, de nem annyira kényesek vízigényüket tekintve. Néhány jellegzetes faj a sásliliom (Hemerocallis sp.), és az árnyliliom (Hosta sp.).

Általánosságban ezeket kell tudnunk az évelők vízigényéről. Ha megfelelő öntözést kapnak növényeink pompázatos kertet tudunk varázsolni magunknak.